De nem találtam ma még semmi huncutot, csak aranyos képeket! :) Szóval szerintem azokat osztom meg veletek, de igen, készüljetek fel: koreai. De aj, hát kisfaszom. Egy hete mást se hallgatok csak K-popot. Komolyan. Nyugati zenét nem is hallottam 1 hete... nem tudom megunni, hogy egymás után ugyan azokat a számokat hallgatom, időnként magyar szöveggel nézem a videót és vagy sírok vagy nem. Bizony... vannak olyan dalok, amiken elsírom magam annyira gyönyörűek. De van egy szám, ami annyira... fellobantja bennem a romantikus érzéseket. Nem is rég azt vallottam: nekem nem kell romantika. 90% humor és jófejség és max 10% romantika legyen a fiúban. Pontosan így gondolkoztam... egy héttel ezelőttig. Most valahogy 50-50% arányban látom a dolgokat. Be is fogom mutatni nektek, hogy mi változtatta meg a gondolkodásom. Megéri meghallgatni - hiába unjátok már a koreai-görcsöm, ezt tényleg meg kell néznetek! :)
GD:“Cooking is making me more nervous than performing in concerts.”
A tegnapi nap folyamán iskolánk eldöntötte, hogy mi biza megünnepeljük a március 15.-ét, méghozzá a parkban az emlékműnél. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ám volt egy kis bökkenő.... SZAKADT AZ A KIBASZOTT ESŐ!
Igen... 800 diák+ a tanári kar + a másik suli + a város öregei miiind ott álltunk a parkban, a sárba ragadva, a szakadó esőben akaratunkon kívül - kivéve az öregek, mert aok önszántukból jöttek oda...
Szakadt az eső.... értitek?! És mi ott álltunk 1.5 órát hogy hallgassuk az előadást, amit egyébként senki nem hallott, mert kis csapatokba verődve, esernyőinkkel fedezve egymást és magunkat beszélgettünk. Emellett ráadásul a füves részen álltunk, ami már szarrá volt ázva és egy merő sár volt minden. Nyakig belesüllyedtünk - ez egy erős túlzás, de muszáj. Ezzel az egésszel csak annyi volt a bajom, hogy hideg volt, kinnt kellett állnunk, szakadt az eső és csupa sár volt minden - egyébként a kis baráti körünkkel jól elbeszélgettünk. Meg amúgy, ha odafigyeltünk volna se hallottunk volna semmit az ég adta egy világon, mert egyrészt messze álltunk, másrészt szakadt az eső, harmadrészt mindenki beszélt. Szóval erről ennyit.
De ami a legjobban felbaszta az agyamat, az az volt... *mély lélegzet* , hogy valami vén csoroszlya eltrappolt mögöttem, hogy hát nehogymár lemaradjon egy hangról is, és a nagy tank-trappolása közepette, nem törődve a sárral, felbaszta a sarat a vádlimra... a fekete... tiszta... gatyámra. Hát én azt hittem utánamegyek és beledöngölöm a földbe. Mi a faszt képzel? És akkor megy tovább és bocsánatot se kér. Ellenkező esetben olyan hegyibeszédet tartott volna...
Olyan rohadt ideges voltam... de annyira... még szép, hogy ott ugattam, de mégis mit képzel ez magáról? Azért álljon már meg a fáklyás menet... Fuuuuuuuuh... szerencséje, hogy volt nálam másik nadrág, mert ha nem így lett volna, lenyalattam volna vele a sarat a gatyámról... hát a rohadt életbe.
Ráadásul az esernyőm is eltörött - jó az vicces volt, bevallom. De azért nem olyan jó, mivel új esernyő és szép citromsárga. Olyan vidám színe van, és most eltörött. Ami nem jó, mert ugyan kinyílik de jön egy erősebb fuvallat és lefújja a tetejét. Hát basszus. De azért vicces volt, ahogy lezúgott a teteje. Hm.
De a ma reggeli ébredésem. Hörr-morr-grrrr. Kinézek az ablakon és mit látok? SZAKAD AZ A KIBASZOTT HÓ. Hárrrröööö... mi az, hogy március közepén szakad a hó? Ne idegesítsetek már fel, mi ez az elkorcsosodás? Ezer ágra kéne sütnie a napnak, 14 foknak kellene lennie és nem a kibaszott hónak szakadnia és 1-2 fokoknak lennie. Mer mi ez?! Naneszopassáá'.
Felmegyek az égiekhez egy hősugárzóval és elintézem se perc alatt... Azért mindennek van egy határa. Mi a faszért nem télen esett a hó? Karácsonykor... ne tavasszal pótoljuk már be, amit télen elbasztunk. Gyökérkefék. Fú... csalódott vagyok. Azt utálom az egészben, hogy minden nedves, hideg és mikor olvad a hó, olyan rohadt gusztustalanul néz ki a világ.... undorító.
Olyan kis aranyos mese megy most a Film+-on... nem tudom mi a címe, de ilyen kis animációs mese és csillagokról meg egy kisfiúról szól :). Mindjárt megnézem miez..
Nocturna. Nem is hallottam még erről a meséről! :) De nagyon aranyos, tetszik.
Már csak 12 nap és lovastábor! :) Nagyon várom, de egyelőre semmi izgalmat vagy görcsölést nem érzek! Pedig biztos nagyon jó lesz. Meg már nagyon régen volt alkalmam lovaglásra, szóval ezért is várom nagyon. Remélem nem jöttem ki a formámból. Nem kéne töketlenkedni. Nagyon szeretném a legjobb formámat hozni, mert tényleg szeretném ha megint megkaphatnám azt a dícséretet, hogy egyre jobban megy. :) És ez ennyi idő kihagyása után még nagyobb siker lenne. Szóval, beleadok apait-anyait. Csak legyünk már ott! :)
Tömjelek titeket koreaiakkal? Annyira mindennapossá vált már, muszáj megtennem! :D Most még zenét is kaptok majd! Csók.
Ülök a buszon, bambulok ki a csincsilla fejemből, mikor felszáll egy kb 2 méter magas srác, úgy gondolja helyet foglal a velem szemben lévő ülésen. Hát már teszi le a hátsóját a gyerek, mikor a busz megindul, amaz meg az ölembe hull. Mit ne mondjak rendesen meglepődtem, de csak idétlenül vigyorogtam. Mi mást tehettem volna? - mikor a suliban meséltem Döncinek, közölte, hogy rákellett volna kacsintanom: "Semmi baj nagyfiú!"
Nem kell mondanom mennyire röhögtem! Szegény szerencsétlen meg tök kínosan érezte magát és bocsánatkérésekkel ostromolt. Ám sajnos a fiú nem az esetem így az ismerkedés elmaradt!
A suliban én voltam az ügyeletes a tanárinál és mit ne mondjak nagyon nagy a mozgás ott. Csak úgy nyüzsög az élet. "Szia, ki tudnád hívni nekem XY-t?" "Szia, XY bent van?" "Helo, XY-t kihívod nekem?" Ez az ügyeleteskedés nagyon jól elmegy egy tesiórának! A tanáriban meg ragadozók között elvegyülni próbáló prédának érzed magad. Nagyon fura érzés, mintha mindenki téged bámulna. De legalább senki nem kért tőlem olyan tanárt, akit ne ismertem volna. Bár volt 1-2 diák akit helyben felrúgtam volna. Olyan hangnemben tudnak beszélni... ilyen totál lenéző, "kiafaszvagyte?" stílusban. Bocs máá', hogy nem akarom, hogy az igazgató miszlikekre tépje a fejem és inkább elővigyázatos vagyok. Egyem a zuzád, te tündérborsó, de még úgy hogy végignézheted ahogy kieszem... köcsög.
De amíg órák voltak iszonyatosan nagy volt a csönd, szóval addig olvasgattam meg novellát írtam. Néha odamentünk egymáshoz Nutellával és dumáltunk. Halálra unja magát az ember ilyenkor, ha nincs nála valami. Szóval még jó hogy én előrelátó voltam! A tanárok közül páran meg a takarító, titkárnő meg kb így ki-be rohangált órák alatt a tanáriba meg a tanáriból ki.
Amúgy amit írtam novella - még nincs befejezve - nagyon beteg. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy jó hatással van rám a Parfüm c. francia mű. Azon gondolkozom, hogy ha befejeztem feltegyem-e Nektek? Mondjuk már a vége felé járok, de 3 oldalt írtam eddig Word-ben, 80%-os lapmérettel. Még átgondolom. Egyik o.társamnak elmnodtam miről fog szólni, közölte, hogy nem vagyok 100-as. Pedig az vagyok... de néha azért előfordul az ember életében, hogy ilyet ír, főleg ha Parfümöt olvas. Vakasáblás.
Egyébként meg kikérem magamnak én 200-as is vagyok, nem hogy 100-as. :D Vannak aranyos történeteim is ám, nehogy azt higyjétek, hogy ilyen depressziós, pszichopata gyilkso vagyok, mert nem vagyok az. Nem tudnék embert ölni, mert utána beleőrülnék a lelkiismeret furdalásomba! Szóval senkinek sem kell attól tartania hogy az én csincsilla tappancsaim által leli halálát.
Holnap valahogy már nincs kedvem suliba menni. Igaz, hogy elvileg nem lesz minden óra megtartva és pénteken ráadásul suli sincs, de én már annyira ki vagyok a sulitól. El tudnék aludni itt, együltő helyemben is akár. Jó, persze kell a suliba járás, tisztában vagyok vele, meg a tanulás is, ha el akarok érni valamit az életemben - és el szeretnék. Csak, hát így év vége felé kullogva azért már fárasztó tud lenni. Pláne, hogy most megint doga-iratós görcsben vannak a tanárok. Én nem tudom mi lelte őket... jegyek.. jegyek.. jegyek kellenek! Hát jó, de akkor év végén békénhagyni minket!
Azon gondolkozom, hogy miért nincs íróasztal a szobámban? Sokkal kényelmesebb lenne úgy gépezni, mint így... vesszen el az Erzsike pénze, háza, marhája.
Valamiről írni kéne még, nem csak így a nagyvilágba hablatyolni, de koreaiakkal meg nem akarlak fulladásig tömni titeket, biztos unjátok már. De.. várjunk csak? Hát ez az én blogom. Leszarom! :D - bocs ha valakinek most megbántottam érzékeny lelkivilágát.
Nem írtam már tök rég óta (péntek óta, te faszsapka). De nem is igazán van miről. Nem történik velem semmi. Azon kívül, hogy kapom a jó jegyeket meg írom a dogákat. Oszt' ennyi. Nem is nagyon van kedvem írni most, szóval elhalmozlak titeket dél-koreai élvezetekkel - jó nekem élvezet, nektek meg már a hömpölőtök ki van velük nyilván, de ha nem tetszik akkor adios!
Úgy döntöttem, hogy ha már egész héten szívok a suliban, minden nap dogákat írok és teljesen leég a processzorom, akkor már kijár nekem egy kis huncutkodás, nem?
Min-hee, tegnap olyan oldalt mutatott, azt hittem elcsöppenek. Ero-Chunji gifsetet... hkgksfsmflaw....
Paradise..
Szóval a fárasztó iskolai hét után Huncut péntekeket fogok tartani a blogomon, ami azt jelenti, hogy az éppen aktuális huncut/ahw/paradise képeket fogom megosztani veletek. Csemegézzetek, most éppen Chunjit lehet megcsodálni... :3
AJÁNLOM AZ OLDALT
